Tavaly,mikor leköltöztünk, akkor pont nekem jutott ki a megtiszteltetés, hogy mint kb 5 napos friss lakos, részt vehettem az évi közmeghallgatáson, na akkor kámpicsorodott el kicsit a szívem, hogy a francot keresünk mi itt???? Én, aki lakógyűlésre sem jártam soha, rögtön be a mélyvízbe!
Persze, senkit sem ismertem, csak a polgit, csendben meghúztam magam (próbáltam) az egyik sarokban, és figyeltem. Másfél óra alatt a megjelenő 12 ember úgy leszívta az agyamat, hogy majdnem mentőt hívtam magamra. Ezen okulva idén közöltem a férjemmel, hogy bár nagyon szeretem és ő a legfontosabb az életemben, de idén ő megy! Felkészítettem a legfontosabb topikokra, ugymint: miért kivételeznek a cigányokkal, miért nem dolgoznak rendesen a közmunkások (szinte mindenki közmunkás a Faluban), mi van a kishíddal, mi van a csatornával, mi van a tökömmivel, tehát csupa fontos és indokolt kérdés a köz érdekében. Tüntetőleg mézeskalácssütésbe fogtam, ígérve, hogy utánamegyek. (ugye az megvan, hogy két utcánk van, lehetetlen távolságra hivatkozni?!)
Persze, nem bírtam ki és legszebb melegítőalsómat magamra öltve átruccantam a Hivatalba, ahol pokoli kép fogadott: legalább 25-en ültek a teremben, esküszöm sosem láttam együtt még ennyi lakót itt és csendben hallgatták a körjegyzőt...huha, mondtam magamban, ez tök érdekes!
A jegyző úr azt ecsetelte, hogy a kommunális adókat márpedig meg kell fizetni, mert az úgy lesz jó mindenkinek és ekkor érkezett az első csapás az egyik legkedvesebb szomszédtól (nekem itt mindenki szomszéd a fantasztikus túlzsúfoltság miatt), a drága özv. I.-nétől, aki a szokott fejhangot ecsetelni kezdte, hogy ő nyugdíjas, de az sem, mert nem kapta még meg és írt már a jegyzőnek, hogy ők ezt nem tudják és a többi és a többi (tudtommal százezresre rúg a tartozásuk, de ez ugye, csak pletyka)...mellette egyik lánya, a szokott kecses testtartásában, amelyet egyáltalán nem indokol a külleme, lévén a két zabigyermekének megszülése végképp elcseszte az egyébként állítólag régi jó alakját. A mama szabadalmaztathatná idegméregnek a hangját, a hadsereg tuti vevő lenne rá, de a jegyző úr szerencsére rövidre zárja a beszélgetést egy Mea culpa, mea maxima culpa-val és ezzel végképp az asszonyba fojtja a szót (mellesleg ezt a kifejezést talán összesen öten értettük a teremben). Persze, aki azt gondolná, hogy ezzel véget értek a kínok, rögtön fel is szólalt a leány és ekkor a jegyző úr már tudta, vesztett...hagyta hát a felszólalót, aki először is sérelmezte, hogy a polgi leanalfabétázta (istenem, mennyit gyakorolhatta a szót a tükör előtt!), majd valami zagyva mondatba kavarodott a mi családunk kapcsán, de erről majd egy későbbi irásomban szót ejtek. Jegyző úr kiemelte, hogy ez nem magán, hanem közmeghallgatás és a nem odaillő dolgokat mindenki négyszemközt beszélje meg. Itt el kellett fojtanom egy hangosan kikivánkozó nevetést, mert itt nincs határ a köz és a magán között!
Persze jöttek még komoly horderejű témák, mint: özv. I.-né bakkecskéje elszabadult egy nap és majdnem felnyársalta Zs. nénit (aki egyébként masszív alkoholista és szerintem hazudozó is), aki csak csodával határos módon menekült meg, ezen kívül egyébként is valaki lopdossa a kertjéből a cuccait, például ruhacsipeszeket és szőnyegeket, meg törölközőket-a mellettem ülő, szintén nem szomjas F. úr megsúgta nekem, hogy szerinte Zs. néni csak nem emlékszik, mit hova tett...bagoly mondja verébnek!
Felmerül még kedvenc témám, a kishíd, ami van is meg nincs is: a térképen nincs, tehát újjáépíteni nem lehet, de elbontani sem, mert a vízműé. Ez egy több éves téma már itt a Faluban, komolyan félő, hogy ma éjjel nem is alszom emiatt.
A két kedvencem azonban még csak most jön, figyeljetek! A Falunkat szántóföldek és erdők veszik körül, őrült romantikus az egész, tele van minden őzzel, szarvassal, vaddisznóval, rókával, egyéb kisragadozókkal. Gond nélkül járnak be a településre, ha úgy hozza kedvük, kerítés sosem volt akadály (max a villanypásztor). A szarvabikák olyan közel bőgtek ősszel, hogy összefoscsiztam magam a saját kertünkben.
Azt mondja erre az okos asszony a gyűlésen: tegyünk kerítést a temető köré, mert a mocsok őzek bejárnak és lezabálják a kegyeletből kitett virágokat! Ember! Az őzt marhára nem fogja zavarni a kerítés! Vidéki vagy te vagy mi van veled????
A másik kedvenc ma estére és aztán be is fejezem, mert emésztenem kell nekem is még az infókat: a faluba kettő (jól látod, 2) busz jár be naponta, amivel el lehet jutni a 22 km-re lévő városba, ebből is az egyik egy órát áll a mellettünk lévő faluban, onnan indul tovább. Kérés: intézze már el a Polgármester úr, hogy nem álljon már ott ez a busz, micsoda hülyeség ez kérem szépen?! A buszsofőr is csak unatkozik! Na, hogy magyarázod el szegény egysejtűnek, hogy nem azért áll ott ez a busz, hogy őt szivassák, hanem mert valószínüleg a menetrendben valami átszállással ez így passzol?! Sehogy, persze, hogy sehogy, Polgármester úr feje lebiggyed és jegyzetel (esküszöm, láttam a buborékot a feje felett a gondoltaival!).
Lehet, hogy volt még valami világraszólóan fontos megvitatnivaló, de nekem itt már betellt a merevlemezem és vacsorafőzésre való hivatkozással megléptünk.
itthon jól kiröhögtük magunkat, holott persze megint mi is kaptunk a fejünkre, mert mi itt csak amolyan GYÜTTMENTEK vagyunk! :)
Folyt. köv.